Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

József Attila: Anyám		2012.05.05. 09:58
A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban - - Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját, lefeküdtünk és eltünődtem, hogy ők egész fazékkal esznek - - Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól - - S mert hegyvidéknek ott a szennyes! Idegnyugtató felhőjáték a gőz s levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás - - Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a tőke megtörte, mindíg keskenyebb lett - gondoljátok meg, proletárok - - A mosástól kicsit meggörnyedt, én nem tudtam, hogy ifjú asszony, álmában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt néki - - 1931. január 6.

József Attila: A hetedik		2011.04.11. 10:08
E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy! Ellenség ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál. Egy, ki kezdi szabad napját, egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, ki magva erdőségnek, egy, kit őse bőgve védett, csellel, gánccsal mind nem elég, - a hetedik te magad légy! Szerető után ha járnál, hét legyen, ki lány után jár. Egy, ki szivet ad szaváért, egy, ki megfizet magáért, egy, ki a merengőt adja, egy, ki a szoknyát kutatja, egy, ki tudja, hol a kapocs, egy, ki kendőcskére tapos, - dongják körül, mint húst a légy! A hetedik te magad légy. Ha költenél s van rá költség, azt a verset heten költsék. Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szűlték, aludt, egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít, egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve. Kettő vitéz és tudós négy, - a hetedik te magad légy. S ha mindez volt, ahogy írva, hét emberként szállj a sírba. Egy, kit tejes kebel ringat, egy, ki kemény mell után kap, egy, ki elvet üres edényt, egy, ki győzni segít szegényt, egy, ki dolgozik bomolva, egy, aki csak néz a Holdra: Világ sírköve alatt mégy! A hetedik te magad légy. 1932

József Attila: Olyan bolond vagy		2011.04.11. 10:03
Olyan bolond vagy Szaladsz Akár a reggeli szél Még elüt valamelyik autó. Pedig lesikáltam kis asztalomat És most Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye. No gyere vissza, ha akarod Veszek takarót vaságyamra Egyszerü, szürke takarót. Illik az Szegénységemhez, aki szeret téged És az Úr is szereti nagyon És engem is szeret az Úr Nem jön soha nagy fényességgel Nem akarja, hogy elromoljanak Szemeim, akik Nagyon kivánnak látni téged És nagyon szépen néznek majd terád Ha visszajössz Vigyázva foglak megcsókolni Nem tépem le rólad a kabátot És elmondom mind a sok tréfát Mert sokat kieszeltem azóta Hogy te is örülj Majd elpirulsz Lenézel a földre és kacagunk Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is. 1925 ősze

József Attila: Szép lobogóval, vagy anélkül		2011.04.11. 09:59
Azért vagyok, hogy virág nőjjön A szemeimben, Ezért öntözik kedveseim, S a fák, a városok meg minden. Szép lobogóval, vagy anélkül Győzünk mi mindig, Mindnyájan győzünk szomorúan, Minket a szívünk győzni indít. S erre, arra, egészen mindegy, Hogy merre tartunk, Kit csönd, kit nagy zaj vár a parton S elsüllyedünk, ha nincsen partunk. 1925. ápr. 23.

József Attila: A Dunánál		2008.04.06. 17:26
1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. 2 Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a mult és övék a jelen. Verset irunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. 1936. jún.

József Attila: Dícsértessék		2008.04.06. 17:26
Rózsa, rózsa, szállj és énekelj... És dícsértessék csúf, hazug szava, Olyan hajnal lengesse szivét, Amilyen örök bennem ő maga. Minden lelkem csak kőrakás neki. Fölötte holt galambok csapata - Mélyen magában leljen a virágra, Ha nincs is színe, nincs is illata. Dícsértessék. Tőle szállt fölém Egy magasztos nyugalmu pillanat, Mikor nem vártam. És még akkor is Minden kristályom sírva széthasadt. Csúcsán, sötét, különös fényeken Siklik bennem és nem tudni, hova. Kiégeti a szememet belülről. De dícsértessék csúf, hazug szava. 1924. okt. 6.

József Attila: Gyermekké tettél		2008.04.06. 17:25
Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled. 1936. május

József Attila: Áldalak búval, vigalommal		2008.04.06. 17:25
Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek. Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, szerelmes szívére borítja. 1927 karácsony

József Attila: Mért hagytál el, hogyha kívánsz		2008.04.06. 17:24
Igaz-e, hogy érezlek most is, Amikor messzire vagy tőlem? Mért hagytál el, hogyha kívánsz, Ha bennem lehetsz csak ünneplőben. Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól? Mért fáradnak el a rohanók? Mért rág szú-módra szét a tenger Karcsú, viharra teremtett hajót?... Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva? S pocsolyákba árkolt bús arcomba Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?... Ó asszonyom, te balga, te bolond, Játszót-játszó, ostoba, semmi játék! 1924 nyara

József Attila: (Hová forduljon az ember...)		2008.04.06. 17:24
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé, nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket? Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé és nem elégedetlen, bár nem elégedett? Hová forduljon az ember - ismétli megint az ismerős. Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé. Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős! Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el, bátran állna a halál elé. Tudja mindazt, mit én tudok, de nem onnan tudja, ahonnan én. Eszét külön, szivét külön szárnyalja be az egyröptü szó. Madarat lát? - pihe suhan s a csontváz ott áll messzi kopasz ág zörgő tetején - - néki a fogalmak hideg vasak, miket csak messziről szemlélni jó. Nézd! szólnék, de mit is mondjak? Meghallgat, de legbelül egy öregre figyel ki szomorúan mosolyogva őszi esőben lebontott hajjal bolyong hűvös szelét már én is érzem s megrendülök. El innen, el - Ellenség ő, ellenségünk páralepte szemeivel - nekünk vaskörmével kivül, a hideg kályhán csörömpöl, guggol a gond. 1932 [?]

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

81.
A könnycsepp neheze nem a cseppenés, hanem inkább a buggyanás.
2004-12-02

80.
Az apró porszem-lét, csak tömegben súly.
2012-01-30

79.
Egész életünkben önmagunkat keressük.
Amikor végre úgy érezzük, hogy "no, ez az!", meg "végre minden jól van!", olyankor elszabadul a lejtő alattunk, s megint indulhatunk megkeresni önmagunkat, vagy azt, akit annak tartunk.
2012-01-28

78.
Mi lesz, ha elmúlik a jövő is? 
2012-01-22

77.
Karácsony, karácsony,
a kereskedő harácsol.
2011-12-10

76.
Az állatok a legjobb politikai mesehősök.
2011-11-09

75.
A tiszteletkörök azért kellenek, hogy kitapogathassuk a másik ember határait, s megmutathassuk a sajátjainkat.
2011-11-02

74.
A gondolat, mit meg nem fogsz, elgurul, elszökik, már csak a végén lévő pont, vagy felkiáltójel integet vissza a gondolatok kanyargós útvesztőiből.
2011-10-28.

73. 
Az iskolák környékén általában mindig tavasz van (az erkélyemről egy gimnáziumra látok rá).  
2011-09-13

72.
Vannak helyzetek, amiket csak egy apa tud megoldani, s vannak dolgok, amikről csak egy anya tud beszélni... - vagy hallgatni.
2011-09-07

71.
A cél az van. De az út?!  Az ÚT maga az élet.
2011-07-28

70.
 Azt hiszem nem csak a különféle elváláskor kellene átnézni a régi cuccokat!  
A régi papírok, emlékek rávilágítanak a hibákra, viszont ott hordják magukban a megbocsátás lehetőségét is.
2011-07-16

69.
Mindenki csak a saját völgyeiben otthonos.
2011-06-27

68.
A természet óriási égzengésében is ránk tud találni a belső csend, hisz legtöbbször belül van a legnagyobb zaj - békétlenség idején.
2011-05-23

67.
Mindenhol otthon,
mégis örök hontalan
- ezen a földön.
2011-05-17

66.
A kimért földi lét elején még nem tudhatod, hogy gyors lesz-e vagy lassú életed, hisz az idő akkor még nem létezik... - csak az élet a mindenségben, s a mindenség a szemernyi létben.

65.
Aki vadul rózsákat tépked, annak lépte nyomán tüske terem
2011-03-13

64.
Ahogy a homokóra szemcséi sem esnek ugyanolyan módon ugyanoda, ugyanúgy a pillanatok hordozta gondolatok sem ismétlődnek.
Csak a változás állandósága örök.
2011-02-26

63.
Amikor egy követ,
egy követ követ,
az nem követendő.
2011-02-25

62.
Ha igazi a barátság, akkor még a szüneteket is elviseli.
2011-02-12

61.
Bár az év csak pillanatnyi tyúklépésekkel halad, én mégis a sas gyorsröptű szárnyalását látom életem múlásában. Az idő viszonylagos.
2011-01-28

60.
Amit szemből látsz, az nem a teljes igazság, hisz nem látod a másik oldalát, s akkor még nem beszéltünk a kettő közötti részről - a lényeg ott van... belül... benned.
2011-01-22

59.
Kérem az összes elmaradt jóéjt-puszimat!
2011-01-08

58.
Ó, ha a fele olyan jól tudnék énekelni, mint ahogy belülről hallom a dallamot...!
2010-12-22

57.
A türelem elfogy, mint hegy tetejéről a homok.
2010-11-06

56.
A humor az egyetlen, ami akár a halálig is elvisz egészséges lélekkel.
2010-10-08

55.
Érdekes!
A mosatlan edény mindig többnek tűnik, mint a száradó... - mintha összemenne.
2010-09-15

54.
Mennyi bölcsesség terem meg az emberekben... - élni mégis, mindenki csak a maga módján tud.
2010-08-31

53.
Olyan közel a semmi, hogy felhőkbe, csillagok szikráiba kapaszkodom... - pedig a talaj lehet, hogy közelebb lenne!
2010-08-29

52.
Parkoló autók mellett elsétálni, majdnem felér egy szipuzással.
2010-08-25

51.
A semmihez képest az egy is túl sok, ha az halál.
2010-05-11

50.
Bökk

Úgy forog József Attilás szívemben ama tőr,
ahogy feldicsért versével hajlong az amatőr.
2010-04-23

49.
A hosszú sétában, az alapos felöltözés a legnehezebb!
2010-03-10

48.
Mesendőek vagyunk mind, kik fertőzöttek a mesétől, a jobbra, szebbre vágyódástól nem tudunk elszakadni. Külső rendet nincs hatalmunk, csakis saját belső rendünket tudjuk megváltoztatni. ... és az fontosabb is!
2010-02-20

47.
A gúny lehet, hogy jól esik az egyik oldalon, de végül nem visz előre sehol... - a gúnya az más, főleg így télen. Az külön jó, ha passzol is az emberre, aki magára húzza.
2010-02-19

46.
Nem hiszek a szalonna megkutyásításában.

45.
Istenben bízom akkor is, amikor Vele vitázom.
Csillagírású életekben nem hiszek, de hiszek abban, hogy Ő vezet engem, ha hagyom... - de én a szabad akaratban is hiszek (különben nem tudtam volna ilyen jól elrontani az életem  :P ).
2009-11-11

44.
Mindenki önmaga kisrókája.

43.
Ha már szinte mindenkibe belerúgtál, ne várd, hogy bekötözzék sajgó lábujjadat!
2004-07-18

42.
Amíg élsz, remélsz – olvastam valahol.
De reménykedhetünk-e olyasmiben, ami eleve vesztett helyzetből indul? Vagy pontosan e helyzetből legédesebb a nyeremény?!
2004-05-09

41.
Akinek igazán nagy szüksége volna a szeretetre, szinte minden megnyilvánulásával megpróbálja elriasztani a hozzá közeledőket.
2004-05-09

40.
Ahhoz, hogy valami működhessen, el kell, hogy kezdődjön – s mint tudjuk, minden kezdet nehéz.
Hm… talán a közepén kellene…
2004-05-22

39.
Inkább elfutok az erdőtűz elől – gondolta a nyúl, és egy nagyot ugrott, de beleesett egy mély gödörbe.
Azóta én azon morfondírozok, vajon megfullad-e ott, vagy marad elég levegője lenn, esetleg a füst a gödör fölött elszáll?
2004-11-14

38.
Gyakran azoktól kapjuk a legtöbb erőt, kiket megerősíteni szeretnénk látszólagos gyengeségük miatt!
2005-07-19

37.
Arra, hogy valami szép, ritkán jön rá azonnal az ember.
Először el kell múlnia, és meg kell érnie is.
Mint mikor egy nem túl mély, és tiszta vizű patakba egy sáros gyöngyöt dob valaki. A vizet felzavarja, és egy darabig semmit nem lehet látni. Mire leér a mélybe, lemosódik a mocsok róla. S ha kitisztul a víz, onnan csillog alulról az eldobott emlékgyöngy.
2005-01-28

36.
Ha megismertelek, ragaszkodom hozzád.
Naivan azt hiszem a barátommá váltál, de te messze elnézel mellettem, s már csak az üres percek szele kavarog utánad.
Menj hát!
Álmaimat is elengedem, kalandozzanak veled!

35.
Ha nem tudnám, hogy Isten létezik, ma nem az lennék aki vagyok, sőt már élni sem élnék, ha Isten nem ismerne engem!

34.
A szeretetet nem elvenni akarom, hanem elfogadni szeretném.

33.
Micsoda fájdalmas felismerés; van tőlem makacsabb ember ezen a földön!

32.
A vidámság nem gátolja a komoly gondolatokat, csak érthetőbbé teszi.

31.
A boldogság csak álmainkban végtelen, mint a tenger.
Életünk csupán harmatcseppjeiből táplálkozik.

30.
Amit ma megtehetsz, ne felejtsd el holnap!

29.
Repülni vágysz,
de messze az ég.
Hisz sóhajod nem ér a felhőkig sem.

28.
Mi az a káka? Mert a csomó már megvan!

27.
A hazugság bűn... - még akkor is, ha simogatás!

26.
Egyszer rám találtál.
Jogod, hogy elveszíthess.
Nem tolakszom.
Ha hiányzom, újra rám találhatsz.

25.
Ezekre a dolgokra vágyom:
szeretet, melegség, türelem és derű.
Adni és kapni.
Hosszan nyújtózom értük.
Már szinte megérintem,
de megfogni nem tudom.
Érintésemtől elgurulnak, eltávolodnak.
Nyújtózom értük újra és újra
kínnal.

24.
Holtak karjában,
örök az ölelés.

23.
Csak addig nyújtsd a takaród, míg szét nem szakad, mert utána mindenhol fázni fogsz egy kicsit!

22.
Aki menthetetlenné akar válni, az el is veszik! 

21.
Ha kiteszed a lelked, előbb utóbb belebotlik valaki.

20.
A legnagyobb szükségem arra volna, hogy szükséged legyen rám.

19.
Nemcsak a szavak, a tettek is számítanak. De kimondani egy szót, néha az is milyen nehéz tett!

18.
Szeretsz = hiányzom, szükséged van rám, régen láttál…

Ne csak akkor mondd, hogy szeretsz,
ha megijeszt, hogy elveszíthetsz,
mert már elfordultam tőled.
Hátha nem hallom meg a hangodat,
és soha többé nem fordulok vissza,
mert azt hiszem,
hogy csak sajnálatból volt rám szükséged.

17.
Az ígéreteket számon tartom... - még a sajátjaimat is!

16.
Azt nem mondom, hogy tűzbe mennék érted, de szólok, ha ég a kabátod! …és az oltásban is segítek!

15.
Félelmeket gyártok magamnak,
mert szörnynapok tapossák körülöttem az időt.

14.
Szeretnék úgy élni a hétköznapokon, hogy ne kelljen szégyellnem a vasárnapokat.

13.
Ha a barátságot elárulod, beíratkoztál Júdás örökösei közé.

12.
Nincsenek tökéletesen egyenes utak. Vagy vízszintesen, vagy függőlegesen kanyarognak!

11.
Vigyázz! A ló mindkét oldalán te vagy! Akármelyik oldalán le lehet esni – ha nem figyelsz a lóra!

10.
Soha nem lehetsz annyira jó, hogy a mocsok lecsorogjon rólad, ha már nincs rá szükséged!

9.
Ha a barátom vagy, nem kérhetsz tőlem olyat,
amit ne teljesítenék. 
Ha a barátom vagy, nem kérsz tőlem olyat,
amit a lelkiismeretem ne engedne teljesíteni,
ha mégis olyat kérnél, nem vagy a barátom.

8.
Csak azon látszódik meg a rádobált sár, aki előtte nem volt piszkos!

7.
Őszinteségem határtalan – ez látszik a fejemen nőtt púpok számából is.

6.
A szó veszélyes fegyver – mondta valaki. Nekem néha mégis úgy tűnik, sok kis apró golyóbis az – amik hol megsebeznek, hol pedig megcsiklandoznak!

5.
Azt mondod, szereted őt?
- Hiszen áll a szőr a nyakadon!

4.
Ha az ember nem tud önmagán nevetni,
nincs joga még mosolyogni sem máson.

3. 
Az őszinteség egy furcsa fegyver. Ha túl erősen szúrsz vele, a másik meghal! - ha túl gyengén, csak csiklandásnak véli.

2.
A szégyenkezést is tanulnunk kell! ...mert az élet semmit nem ad ingyen.

1.
Aki nemcsak magára figyel, az meg tudja hallani a másikat, s aki nem figyel a másikra, csakis önmagát hallja vissza mindenhonnan.